Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. (Ézs 26,9b)

Az emberek igazságérzete sokszor mindent felül múl. Persze azokban az esetekben, amikor az ő igazságukat érzik veszélyben. Ilyenkor hajlamosak vagyunk lemenni egy olyan szint alá, ahol sokszor már sem Istent sem embert nem ismerünk. Csak azért, hogy megvédjük saját vélt, vagy valós igazságunkat. Emellett jól tudjuk, hogy az emberi igazság a legtöbb esetben relatív és szubjektív. Adott helyzetben igazság, más helyzetben hamisság. Adott ember életében igazság, más ember életében hamisság. Így éljük az életünket, pedig van más út.

A Szentírás folytonosan erről a más útról tesz bizonyságot. Az Isten útjáról, amely egészen más igazság forrásból táplálkozik. Soha nem relatív és soha nem szubjektív. Nem függ korszellemtől és nem függ személyek játszmáitól. Azért mert alanya és állítmánya egyszerre a mindenható Isten. Ez egészen csodálatos.

Ahogyan az is, hogy ezt az igazságot Isten Krisztusban meg akarja mutatni az embereknek. Neked és nekem. Arra hív, hogy tapasztaljuk meg, hogy lehet másképp. Lehet úgy élni az életünket, hogy mindenek előtt komolyan veszem, hogy az én életemben hogyan érvényesül Isten igazsága. Nem csak a boldog napokban, amikor könnyen nevezem Istent igazságosnak, mert minden elképzelhetővel elhalmoz, hanem a nehezebb időszakokban is, amikor hajlamosak vagyunk arra, hogy igazságtalannak nevezzük az Istent. Krisztusban téged és engem is arra hív az igazságos Isten, hogy életünk minden napján belőle, az Ő végtelen igazságából táplálkozzunk.

És ha ezt meg tudjuk tenni a saját életünkben, akkor hiszem, hogy képesek lehetünk ezen a normán lemérni minden cselekedetünket, szavunkat és gondolatunkat, amit a másik ember felé tanúsítunk. Így lehetünk képesek arra, hogy Isten igazságát hirdessük a világban, amely valójában nem más, mint a golgotai kereszt és az üres sír.