Legyen bennetek só, és éjetek békességben egymással! (Mk 9,50b)

Két nyári keresztyén fesztivál után - Föld Sója és Szélrózsa - élénken élnek bennem a gondolatok, élmények, arcok és hangok. Minden szó és dal, ami számomra ugyan abba az irányba mutatott ezeken a találkozókon, és éppen ezért jó volt őket ebben a sorrendben megélni.

Mert egyrészt mi vagyunk a föld sója. Pontosabban te, aki ezt olvasod, és én, aki ezt írom. Mi, egészen személyesen vagyunk a föld sója. Ez nem egy tőlünk távoli, hanem egy bennünk élő valóság, amelyhez azonban mégis vajnyi kevesek vagyunk egymagunkban.

Erre maga Jézus bíztat minket, aki összekapcsolja a sóvá lett életet a másik emberrel. Nem azért lehetünk a világ világossága, a föld sója, nem azért lehet bennünk egy különleges íz, hogy a magunk élete könnyebbüljön, hanem azért, hogy áldássá legyünk a másik számára. Azért, hogy Jézus szavaival élve békességben éljünk egymással.

Áldássá tesz szent kezed,
Szüntelen erősítesz.
"Te vagy a föld sója!"
Így küldesz az útra.
Áldássá tesz szent kezed.