Teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben,
amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptatok. (1Pt 1,13)
Remény. Olyan fogalom, amely emberek életét határozza meg. Mert mindig reménykedünk valamiben. Reménykedünk abban, hogy valami változik körülöttünk, vagy legalább állandó marad. Reménykedünk abban, hogy ha nem mennek jól a dolgok körülöttünk, akkor valami a jobb irányba mozdul el. Reménykedünk abban, hogy életünk folyama nem visszafelé, hanem előre halad. Nem rontja le a partot, hanem csendesen, de biztosan folyik a cél felé.
Sok mindenben reménykedünk. Pedig csak egyben kellene: Magában Krisztusban, a benne megjelent kegyelemben. Ez nem tőlünk távoli reménység, hanem biztos alap. Ez a Szentírás, a próféták és az apostolok egyöntetű bizonyságtétele. Erre tekintve mondhatjuk ki a zsoltárossal együtt: „Az Úrban van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” Ebből a biztos kijelentésből épülhet fel a te életed és az én életem. Mert személyes bizonyságtétellé vállhat, hogy nem kell más alap, egyedül a Krisztus.
Kiben reménykedünk? Reménykedjünk magában Krisztusban. Aki téged és engem is megváltott. Aki már megjelenéséével is Isten végtelem szeretetéről tett tanúságot, halálával és feltámadásával pedig végleg legyőzte a gonoszt. Azért reménykedhetünk benne, mert a kegyelem általa már megjelent. Ez tény, perceftum. Nem egy jövőbeni esemény, nem egy múltbeli talán, hanem biztos kapaszkodó pont életünk mindenben napján.
Nem egy látszat reménység, hanem a teljes bizonyosság valósága, amely egyedül a keresztben tapasztalható meg. Életünkben sok mindenben reménykedhetünk. De a földi remények tűnő ködképek, amelyek ma még biztonságérzetet adnak, holnap már elszállnak a széllel. A kereszt reménysége, amely már ott volt a betlehemei jászolbölcső fájában, azonban élő és szilárd reménység. Amelybe bátran kapaszkodhatunk egy életen át, mert naponként újult erővel tölthet fel, és naponként újra és újra személyesen szól hozzánk.
Remény Krisztusban. Olyan fogalom, amely keresztyén emberek életét határozza meg. Reménykedjünk, abban, aki Szentlelkével hitet ébreszt minden emberben. Reménykedjünk abban, aki maga vezet minket, hogy társunk legyen az Ő útján. Reménykedjünk abban, aki életünk minden helyzetében azért van mellettünk, hogy felemelje fejünket. Reménykedjünk abban, aki megmutatta nekünk: a hit a remélt dolgokban való bizalom.
