Andráskereszt

Tiszta szív és erős fal

2016. február 24. - Halasi András

 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! (Zsolt 51,13)

jeruzsalemi_kereszt_es_fal.jpgDávid zsoltára igazi böjti imádság. Az emlékezés és az emlékeztetés szavai szólalnak meg benne. A bűnbe esett király megtapasztalhatja életében, hogy mit jelent megváltottnak lenni, mit jelent, amikor Isten kegyelméből emlékezteti az embert bűneire, de nem azért, hogy eltaszítsa magától, hanem azért, hogy hozzá forduljon.

Ebből az emberileg talán érthetetlen helyzetből fakad a semmivel össze nem hasonlítható öröm: a megváltottság érzése. A naponként megélt tény, hogy Krisztus érted és értem, minden emberért személyesen vállalta a kereszthalált. Ez teszi lehetővé a kapcsolatot az Atyával, és valójában ez állítja helyre a kapcsolatot a másik emberrel is. Ha az ember megtapasztalja ezt az oda forduló kegyelmet az életében, akkor nem tud mást tenni, nem fog mást tenni, mint imára kulcsolja e kezét, hálát ad Istennek végtelen szeretetéért, és kéri, hogy minden mulasztását, minden bűnét fedezze el, és ne forduljon el tőle emberi gyarlóséga miatt.

Dávid, a király ezt tapasztalja meg életében, miután Nátán emlékezteti bűnére. Valójában a történetben mindkét emberi szereplő személye és viselkedése hangsúlyos: Nátán, aki engedelmeskedik az isteni küldésnek, és képes emlékeztetni Dávidot tettei súlyára és Dávid, aki Nátán példázata alapján képes emlékezni arra, hogy tettével mindenek előtt Isten színe előtt bukott el.

De Dávid nem csak az elbukást látja meg életében, hanem a szabadulás lehetőségét is, amely nem az emberi erőből következik. Nem azért van szükség Dávid bűne után a böjtre, mert ezzel eszközölné ki a bűnbocsánatot, hanem azért, hogy felismerje az életében munkálkodó Istent. Dávid meglátja a szabadulás egyedüli lehetőségét: Isten kegyelme. Mert egyedül a kegyelem által állhat meg az ember Isten színe előtt, és egyedül a kegyelem által adathat meg neked és nekem az új élet lehetősége.

Az új életben pedig tovább lendülésre is lehetőség van. Olyan Krisztust követő életre, amelyben beszélek a szabadításról a másik embernek. Annak, akivel éppen találkoztam. Tanítani akarom az Úr útjaira a rám bízottakat, és hirdetem, hogy egyedül igaz bűnbánatból születik a szabadulás. Egyedül az Úr az, aki felépíti a te és az énéletem kőfalait, hogy igaz istentiszteletre indítson minket. Erre pedig minden nap lehetőségünk van.

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr708415458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.