Andráskereszt

Mátyás apostol ünnepére

2016. február 24. - Halasi András

15Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt: 16„Atyámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; 17közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. 18Ez azután mezőt szerzett ennek a gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. 19Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. 20Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át. 21Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, 22kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának.” 23Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, 24és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, 25hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” 26Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.
(ApCsel 1,15-26)

rubens_apostle_matthias_grt.jpgMit jelent küldöttnek lenni? Keresztyéni életünkben, Krisztus követésünkben minden nap fel kell tenni ezt a kérdést saját magunk számára. Mit jelent az, hogy téged és engem, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, a legkülönbözőbb lelkiségekből és gondolkodásokból, különböző tudással és irányultsággal, elhívott és elküldött a mindenható Isten? Fontos kérdés, mert akkor tudunk szolgálatunkban megállni, ha ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, és akkor tudunk folytonosan megújulni szolgálatunkban, ha képesek vagyunk visszatérni ahhoz a pillanathoz, amikor minket személyesen megszólított a mindenható Isten.

Küldöttségünk felismerése és a folytonos megújulás egészen személyes feladat. Ezt nem lehet tankönyvekből megtanulni, nem lehet a más példáját maradéktalanul ráhúzni saját életemre. Neked és nekem személyesen kell végig járnunk azt az utat, amely elvezet egészen odáig, hogy mit vár tőled és tőlem a mindenható Isten, hol van az életükben a szolgálat helye. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Isten mindenkit feladattal bízott meg: végezze becsületesen saját hivatását, amelyhez megkapta a szükséges talentumokat, és emellett, helyesebben ezzel is hirdesse Isten szabadító kegyelemét. Téves az a gondolat, hogy csak az egyház hivatalos szolgáinak, az elhívott lelkészeknek, papoknak, hittantanároknak, kántoroknak, presbitereknek kell tanúságot tenniük. Az evangéliumok lapjain is ott vannak azok a példák, a századosok, az ex-betegek, a Zákeusok, akik megmaradtak saját helyükön, de életük gyökeresen megváltozott. Lehet és kell is hirdetni minden keresztyén embernek, hogy tanítvány vagyok, Istenhez tartozom, akit Jézus Krisztus nevében Atyának szólíthatok, és Atyaként szerethetek.

De mindig voltak olyan emberek az egyház történetében, kezdve már János keresztségtől, de különösen az első pünkösdtől, akik megszólítottságuk pillanatától egész életüket oda szánták Isten szolgálatára. Akiknek hivatássá vált az apostoli életforma, vagyis az, hogy Jézus Krisztus elküldte őket a világba, hogy minden embert tanítvánnyá tegyenek, és tanítsák őket, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt az őt megismerőknek. Apostolnak, hivatásos követőnek lenni egész embert igénylő, és embert próbáló feladat. Talán ezért is van az, hogy az egyház a mai napig gondosan ügyel arra, hogy kiket bíz meg az ige hivatalos szolgálatának a feladatával.

Valójában ezt a gondos kiválasztást látjuk magunk előtt a mai történetben, Mátyás apostollá választásában is. Mátyás ünnepét az egyház a korai időktől számon tartja, még akkor is, ha azok közép az apostolok közé tartozik, akikről keveset tudunk a Szentírás alapján. Amit viszont tudunk, az számunkra arról beszél, hogy mit jelent Krisztus tanítványának lenni, és különösen mit jelent apostolnak lenni.

Péter apostol egyik első nagy beszéde hangzott el a korai, már Mennybemenetel utáni, de még Pünkösd előtti gyülekezet előtt. Akik tele voltak félelemmel, akik még nem kapták meg a Szentlelket, mint egyfajta indítást, akiket még csak most hagyott magukra a Mester, de akik érezték, hogy Júdás helye nem maradhat üresen.

Nem maradhat üresen, mert Jézus 12 tanítványt választott ki, hogy bírák legyen Izrael tizenkét törzse felett (Mt 19,28). Nem maradhat üresen, de nem mindegy, hogy ki tölti be az üresen maradt apostoli helyet. Csupán két olyan tanítvány a nagy tanítványi körön belül, aki megfelel a feltételnek: János keresztségétől egészen a Mennybemenetelig tanú legyen. Csupán két emberre igaz ez a feltétel: Józsefre és Mátyásra. Miért a feltétel? Mert hiteles tanukra van szükség. Olyan emberekre, akik láttak a csodákat, hallották a tanításokat, találkoztak a Feltámadottal, és így szívből jövő módon tudnak tanúságot tenni.

A végső kiválasztás azonban ebben az esetben sem az emberé, hanem mindig Isten. Ő az, akit egyfaja istenítéletre hívnak, hiszen sorsvetéssel döntik el, kettejük közül ki legyen apostol, és a tizenkettes kör új tagja. Isten adja meg a végső szót a döntés felett, és Isten az, aki a többi apostollal együtt Mátyást is erősíteni fogja a szolgálatban, és útnak indítja, hogy általa is hirdesse az evangéliumot a föld végső határáig. Szolgálatáról és későbbi életéről keveset tudunk. A hagyomány szerint mártír hal, mert ő sem tudja megtagadni azt, aki szolgálatra indítja. Utolsó mondta a hagyomány szerint ez volt: ,,A gaztettekről, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!''

Böjt van. Az emlékezés hete. S Mátyás apostol példáján a mi kérdésünk ez lehet: meg tudok-e állni a szolgálatomban? El tudok-e indulni, ha érzem Isten hívását azon a helyen, ahova Isten helyezett engem? Meg tudom-e élni a saját életemben, a saját hivatásomban keresztyénségemet, Krisztus-követésemet? Meg tudom-e élni úgy a munkámat, hogy az hivatás a számomra: olyan életforma, amelybe minden Istentől kapott tehetségemet beleteszem, és olyan keresztyéni életforma, amelyben azt is megmutatom, hogy nem a magam erejében bízom, hanem Isten kegyelmében és irgalmában. Erre kell szüntelenül emlékeznünk: Isten megváltott minket kegyelméből, irgalmából és követésre hívott el minket. Azért, hogy általunk minden ember meghallja a hívást, és Krisztus testéhez tartozzon, ahol minden tagnak saját feladata van, de egy a fej, maga a győzedelmes Krisztus.

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr378416258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.