Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára.
(Ézs 61,10-11)

Talán mindnyájan emlékszünk arra, mit jelent kiválasztottnak lenni. Most nem a nagy dolgokra gondolok, hanem a gyermeki lét kiválasztott állapotára. Amikor átéljük annak az örömét, hogy a játékban minket választanak, minket hívnak elsőnek, hogy legyünk a csapat tagjai. Jó átélni ezt az élményt, mert azzal az érzéssel tölt el minket, hogy tartozunk valahová, hogy megbecsülnek minket, hogy elismerik azt, akik vagyunk.

Az Isten elhívása, kiválasztása ennél sokkal nagyobb örömmel tölthet el minket. Mert ha megadatik nekünk a megszólítottság, az, hogy Isten elhív minket az Ő szolgálatára, ha meghalljuk az Ő hangját az életünkben, amely követésre hív, akkor a mi lelkünkben is megszólalhat a hálaének, és szolgálatra indulhat a lábunk.

Nem csak lelkészként, hanem egyszerűen keresztyén emberként. Azért, hogy mindenhol hirdessük, hogy Isten a semmiből is igazságot fog előhozni. Azért, hogy hirdessük, eljött a kegyelem esztendeje, a szabadulás ideje, az Úr kedves esztendeje. Jézus Krisztusban. Aki téged is és engem is elhív, hogy életünk minden napján beszéljünk az igazságot szerető Istenről. Tanár a diákoknak, barát a barátnak, főnök a beosztottnak, ápoló a betegnek, gyári melós a havernak. Egyik ember a másiknak. Nem csak szavakkal, hanem azzal a belülről, a lélekből fakadó, és a Lélektől jövő örömmel, amely áthatja minden cselekedetünket.

Ez a fajta életmód pedig nem azért lesz napi gyakorlat, mert minden szükséges ismeretnek birtokába kerülünk. Azért lehet a keresztyénség, a Krisztus-követés életforma számodra és számomra, mert Krisztus öltöztet fel az igazság palástjába és az üdvösség ruhájába. Ő az, aki vére által megtisztított minket. Ő az, aki lehetővé tette, hogy az Atya gyermekei lehessünk. Ő az, aki keresztje által naponként erősít minket, és minden napon megadja az új élet lehetőségét, amely nem a mi képességeinkre, hanem az Ő biztos alapjára épít.

Az Úr kegyelmét hirdetni csakis úgy lehet, ha Krisztuson áll az életünk. Ha szilárdan hisszük, hogy Ő mindenkit előbb szeretett, ha szilárdan hisszük, hogy Ő általunk is embereket akar megszólítani, és Ő képes arra, hogy úgy és akkor sarjasszon igazságot, ahogyan és amikor nekik kedves. És ez az igazág, ha a mi lelkünket is megérint, öröm éneket ad az ajkunkra, hogy mindenhol és mindenkor Istennek adjunk hálát, és hirdessük az Ő keresztjét és feltámadását, és azt, hogy mit vitt véghez a mi személyes életünkben.