Az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. (2Tim 2,7)

Életünk minden napján - amióta csak ember van a földön - arra törekszünk, hogy megértsük a minket körülvevő világot. Ki akarjuk kutatni a természet és társadalom legapróbb építő köveit is. De ez valójában nem idegen az ember természetétől. Sőt! Merem mondani, hogy hozzá tartozik emberi küldetésünkhöz: uralmunk alá hajtani a teremtettséget, amelyet otthonunknak adott a mindenható Isten. A szándék tehát egyértelmű, de a cél már nem ennyire tiszta.

Mert az ember saját maga hasznára igyekszik meghódítani a világot, míg Istennek az a célja, hogy a teremtettségben, a társadalomban és a lélek mélységeiben is az Ő arcát lássuk meg. Nem a saját dicsőségüket, sőt nem is a saját eszünket és bölcsességünket követve. Mert az a csodálatos az Isten-ember kapcsolatban, hogy a meglátás és megértés képességét is maga Isten adja. Ő ad reggelt és estét. Ő ad elénk táruló lehetőségeket. Ő ad éles elmét és lényeglátást. Ő halmoz el bennünket számtalan ajándékkal. És ahogyan a futónak gyakorolnia kell, hogy koszorút érjen el, úgy nekünk is élnünk kell a vizsgálódás, a keresés lehetőségével. Mert aki keres, az talál. És Isten minden embert céllal ajándékozott meg. Timóteust is. És téged is!